BEVEZETŐ

Tér és idő koordinátái között élünk, ami azt jelenti, hogy az anyag térben és időben létezik, az általunk érzékelhető jelenségek fizikai törvényekkel magyarázhatóak, az anyag három irányban mérhető.

A tudomány óriási utat tett meg a megismerés terén, a kutatási eszközök tökéletesedésével mind mélyebben tárta fel az anyagi világunk törvényeit. De nem hallgatható el, hogy egy-egy szenzációszámba menő felfedezés újabb problémákat vetett fel. A világkép egyrészt letisztulva egységesült, ugyanakkor a megválaszolásra váró kérdések sokasága bonyolultabbá tette azt. Hiányolható, hogy az alapkérdésekre adott válaszokkal maradtunk adósok, így az anyag mibenlétére, a szellemi jelenségek, azoknak az anyaggal való kapcsolata terén stb.

Bevezetőmben utalnom kell arra, hogy a természet szemlélete és olvasmányaim során, – bennem a világ egysége, az összefüggéseket tápláló gondolatok erősödtek meg. A világ egységének felismerése során gyakran éreztem megrendültséget. De a parajelenségek is arra figyelmeztettek, hogy van egy sor meghökkentő – fizikai törvényekkel meg nem magyarázható jelenség, aminek létét nem megkérdőjelezni, hanem megmagyarázni kell.

Összegezve az eddig elmondottakat, a világot csak egységként tudom elképzelni és meghatározni. Az alapvetően monista felfogásomban azonos súlyt tulajdonítok a világ anyagiságának, illetve szellemiségének.

Tévesnek találom azt a materialista felfogást, miszerint egyedüli létező az anyag, a tudat annak csak tükröződése, csakúgy, mint a szubjektivista felfogást, miszerint elsődleges a tudat, a látható világ annak csak produktuma. A későbbiekben igyekszem majd a két ellentétes nézet ellentmondását feloldani.

Való igaz, hogy tudósaink törekedtek arra, hogy a világot egységes egészbe foglalják, egységes elvekre építetten magyarázzák; a háromdimenziós létformánk szabta gondolkodásmód azonban korlátozta, esetenként megakadályozta őket a jelenségek lényegének megértésében. A minden mindennel összefügg kérdése például többnyire megmaradt az ok-okozat-lánc körében, és ha voltak is akik a mechanikus szemléleten túlléptek, a felépített világképük, filozófiai rendszerük többé-kevésbé következetlen, sok esetben ellentmondásos maradt.

Értekezésem megírásához végső indítékot az a meggyőződésem adott, hogy a lét megértéséhez a kulcsot, illetve a magyarázó elvet megtaláltam. Kísérletet teszek, ezért arra, hogy a világegyetem, benne a lét lényegi megragadásával, az összefüggések kimutatásával elméletemet olvasóim számára érthetővé tegyem.