Amint azt bevezetőmben jeleztem, a világegyetemről alkotott elméletem fikció, azt a tudománynak utóbb igazolni kell. A kétdimenzió léte és az energia ide való helyezése is csak feltételezés.

Tévedések elkerülése végett azonban hangsúlyoznom kell, hogy a kétdimenzió nem tekinthető különálló világnak, a háromdimenziót időben nem előzte meg és okként nem fogható fel. A párhuzamos lét is csak olymódon értelmezhető, hogy a háromdimenzión kívüliség – a négydimenziót sőt a többdimenziókat is beleértve – párhuzamosság mellett egyidejűséget is jelent. A kétdimenziónak és az ide helyezett energia-állapotnak tehát önálló léte nincsen.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kétdimenzió a „semmi” fogalmával volna azonos, de „ősvákuum”-nak sem szerencsés nevezni, mert a fizikusok a légüres teret, annak anyagnélkülisége mellett térként fogták fel.

Az energia-állapotról megismételten és hangsúlyozottan azt mondhatjuk, hogy kétdimenziós valóság és helyzete folytán szerepe van az anyagi világunk alakulásában.

A relativitáselmélet által, fizikai képletben (E=mc²) foglalt elképzelés szerint az energia atomisztikus, vagyis energiának van tömege. Ez a törvény azonban háromdimenziós igazság. Nem vitatatom, hogy a kinetikai (mozgási) energiák esetében helytálló, de az általam felvázolt és a kétdimenzióba helyezett energiára nem vonatkoztatható. Tömege csak a háromdimenzióba lévő anyagnak lehet, a kétdimenziót idő és térmentesnek képzeltük el, de mozgás hiányában sebességről sem beszélhetünk. Energiának a kétdimenziós létben helyváltozásban megjelenő mozgása ugyan nem képzelhető el, az anyaggáválás lehetősége azonban adott.

Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy az energiaállapot lényeges létforma marad, bármelyik dimenzióban helyezzük is el, de az sem változtatna fontosságán, ha vizsgálattal a kétdimenzióban, vagy akár a háromdimenzióban lévő sugárzás valamelyikével azonosítanák. Amennyiben az anyag is hullámjelenség volna, - az anyag-energiává, illetve az energia anyaggá történő átalakulási lehetősége (valójában azok egysége) adott ugyan, az energia atomisztikus voltát, az anyag hullámjellegét azonban az átválthatóság nem igazolja. Ezért ezt a vélekedést nem tartom elfogadhatónak.

Emlékeztetek arra, hogy a mozgást közelítésnek és egyidejű távolodásnak fogtuk fel. Ettől eltérően az energia mozgása úgy írható le, hogy az állapotváltozás a háromdimenzióba való átlépés tényében jelenik meg, olymódon, hogy az energia folyamatosan csomósodik anyaggá. Megjegyzem, hogy az un. Higgs erőtérrészecskéknek (Higgs kondenzátumoknak) vákuumállapotként való feltételezése megfelelhet az általam képzelt kétdimenziós energiaállapotnak, a fizikusok által feltételezett részecske-anitrészecskepár megszüntethetetlen rezgése megfelelhet az általam leírt állapotváltozásban megjelenő mozgásnak, azzal a korrekcióval, hogy ez a jelenség csak az anyaggáválás lehetőségét hordozza.

Az energiamozgás általam elképzelt módja egyébként a tudomány elfogadott törvényeivel összhangban van. A bizonytalansági reláció törvényéből ugyanis nem csak az következik, hogy az anyagi lét bizonytalan, hanem az is, hogy az energia léte hasonlóan az. Továbbmenve az anyag-energia megmaradási törvény szerint sem az anyagnak, sem az energiának egymástól független léte nincsen. Az anyag folyamatosan változik energiává, de az energia is folyamatosan csomósodik anyaggá. Különálló kétdimenziós világ sem önmagában létező energia nincsen, a kétdimenziót csak a háromdimenzióval együtt, az energiát csak az anyaggal egységben képzelhetjük el. Az energia nem tehetetlen állapot, nem semmi, hanem realitás és potenciális lehetőség. A dimenzióhatáron jelenlevő hullámzás kapcsolja össze a dimenziókat és teszi érthetővé a mindenki által ismert és elfogadott összefüggésről szóló törvényeinket.

A fénysugár, a kozmikus sugárzás különös figyelmet érdemel, a mindenhol való jelenlét, az akadálytalan terjedés miatt. Feltételezhető, ezért, hogy szerepük van az anyagi csomósodásban és annak érzékelhetővé válásában.

Tudjuk, hogy vannak olyan tárgyak, amelyeknek sugárzó tulajdonsága van. Az ember maga is képes hangadásra, képes tüzet gyújtani, fénykibocsátó eszközöket építeni, de hullámzás keletkeztetésére nemcsak az ember, hanem maga a természet is képes. Vizsgálatokkal döntendő el ezért, hogy feltételezett anyagcsomósodásoknál a többféle hullámjelenség, illetve sugárzás közül melyiknek van szerepe és melyek azok, amelyek már egyértelműen háromdimenziós valóságnak minősülnek.

A nehézségi erőt én az általam ismertetett mozgással, az anyagsűrűsödést közelítéssel magyarázom. Úgy ítélem meg, hogy az atommagon belül érvényesülő erős kölcsönhatás, a mozgás lehetetlenülése folytán szűnik meg, ezért az energiára váltás ezesetben is szükségszerű. Ismert, hogy az atommagon belül sűrűsödő anyag energiává alakulása az atomrobbanás milyen feltételek között következik be, vagy helyesebben hogy a bezárt energia milyen módon szabadul ki, de érthető az is hogy az atommag szétrobbanásakor látványosan és romboló hatással háromdimenziós valóságként mozgási energiává-válás történik. Az energia-állapotra visszaesés szintjén ilyen jelenséget nem tapasztalni, ám az atommagok fúziója, vagy szétválása során is energia születik.

A négydimenzióba való átlépésnél kimutatták ugyan, hogy a nagysebességű részecskemozgás vezethet a háromdimenzióból való kilépéshez. Továbbgondolva azonban a dimenzióváltást rögzíteni szükséges, hogy rövidülő időben az anyag a háromdimenzióból való kilépés pillanataiban időtlenné válik, az idő és térviszonyok megváltoznak. A két párhuzamos lét határán az anyag instabillá válik, majd háromdimenziós formává változik vissza.

Magyarázatra szorul azonban, hogy a dimenzióváltás esetenként miért vezet nagymérvű romboláshoz.

Véleményem szerint a továbbépült, bonyolultabb formát felvett anyag, a négydimenziós struktúra megváltozása sokszor robbanásszerűen mehet végbe, a dimenzióhatáron az anyag csak ilyen látványos módon változhat meg. A négydimenzióbaváltás során kimutatott rombolás feltehetően mozgási energiává válás mellett a visszaalakuláskor következik be, de annak is megmagyarázandó oka van, hogy a rombolódás esetenként miért marad el.

A tudománynak kell vizsgálni a kvark-gluon plazmát, az ott zajló mozgást, úgy tűnik azonban, hogy háromdimenziós formáról van szó. Ugyanakkor a teleportáció már valóban lehet négydimenziós valóság, amit természetesen még vizsgálatokkal egyértelműsíteni kell.

A kvantumelmélet a semmit „a teremtő energiával töltött darabja”-ként definiálta, létünket tehát alapszinten fogta fel, de helyesen vetette fel a hullámjelenségek fontosságát is. A kvantumokat lehet anyagi csomósodásoknak tekinteni, a sugárzás módját azonban újra kell gondolni, a részbeni kisugárzódást és abszrobciót értelmezni kell.

Összegezve, az általam feltételezett, helyzeti energia a kétdimenzióban illetve a dimenzióhatáron, a mozgási energia a háromdimenzióban hat. Előbbi anyagi csomósodásokhoz, az utóbbi az anyag továbbépüléséhez, végső-soron a galaxisok létrejöttéhez vezet.

Tudjuk, hogy vannak energiahordozó anyagok, van hőenergia, napenergia, nukleáris energia, stb. ám minden munkavégzést eredményező energia, mozgási energián alapul és csak egy sebességhatáron belül létezhet, amikor is a mozgás megszűnik, vagy az anyag más dimenzióba lép és új struktúrát vesz fel. Az atomisztikus mozgási energia korlátozott voltát igazolja a Lorentz-elmélet is, ami szerint a sugárzásban száguldó elemi részecskék (elektronok) sebességének fokozódásával az idő rövidül, ezokból a dimenzióhatáron szükségszerűen következik be az anyag struktúraváltozása.

A mozgás módosulásával, illetve lehetőségének beszűkülésével kapcsolatban gondoljunk az alacsony hőmérsékleten bekövetkező változásokra, vagy a háromdimenzió határterületéhez tartozó nanoméretek világában ismertté vált és még feltárásra váró jelenségekre.